Kitárulkozás
Szabó Magda: Az ajtó
Titkainkkal, sérelmeinkkel behúzzuk magunk után az ajtót, fellélegzünk és számba vesszük rendezetlen dolgainkat. Ami az ajtón belül történik, az nem tartozik a külvilágra. De mi a helyzet Szabó Magda ajtajával?
Az Európa könyvkiadó 2008-ban újraindítva a szerző életműdíját, elsőnek Az ajtót jelentette meg, ami többek között a regény átütő nemzetközi sikerének is köszönhető: e megrendítő életrajzi történetet összesen 34 nyelvre fordították le.
A regény valós történet alapján íródott, amelyben feltárul előttünk az írónő és házvezetőnője, Emerenc különös kapcsolata.
Szeredás Emerenc köztiszteletnek örvendő magányos idős asszony, aki házfelügyelői beosztása mellett mindenféle házimunkát elvállal a környék lakóitól. A furcsaság az, hogy nem munkaadói alkalmazzák őt, hanem saját kritériumai szerint ő alkalmazza munkaadóit. Szabó Magda így ismerkedik meg titokzatos házvezetőnőjével, aki az első hónapokban sok kényelmetlen és kínos percet okoz számára. Emerenc közönye és értetlensége szép lassan átalakul ragaszkodássá, szeretetté, anyai gondoskodássá. Kinyílik az ajtó értelmiségi és kétkezi munkás között, kölcsönösen kitárulkoznak egymásnak. Mindeközben fény derül Emerenc életének apró kis titkaira, egy dolog azonban az írónő számára is tabu marad: ő sem léphet be semmilyen körülmények között házvezetőnője ajtaján. Viszont ahogy ez az ajtó egy végzetes pillanatban mindenki előtt feltárul, a két egymásra talált személy lelki köteléke húsz év után menthetetlenül megsérül. A sértettségre, dacra, makacsságra többé már nincs ellenszer.
E különös kapcsolat kivirágzása és haldoklása mellett a szerző hiteles képet ábrázol a második világháború előtti és utáni Magyarország mikrotársadalmáról, az önzetlen és nemzeti hovatartozástól független segítőkészségről, helytállásról, szenvedélyről és hálátlanságról.
Az ajtó személyes hangvételű, gördülékeny stílusú írás, amelyben a mitikus alakká növesztett házvezetőnő emberi nagyságával és tisztaságával lényegesen kiemelkedik környezetéből.
Szabó Magda saját bevallása szerint egyfajta gyónásként és tartozásként írta meg a regényt: „Halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam.”
Szabó Magda: Az ajtó. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008.
Szabó Magda: Az ajtó
Titkainkkal, sérelmeinkkel behúzzuk magunk után az ajtót, fellélegzünk és számba vesszük rendezetlen dolgainkat. Ami az ajtón belül történik, az nem tartozik a külvilágra. De mi a helyzet Szabó Magda ajtajával?
Az Európa könyvkiadó 2008-ban újraindítva a szerző életműdíját, elsőnek Az ajtót jelentette meg, ami többek között a regény átütő nemzetközi sikerének is köszönhető: e megrendítő életrajzi történetet összesen 34 nyelvre fordították le.
A regény valós történet alapján íródott, amelyben feltárul előttünk az írónő és házvezetőnője, Emerenc különös kapcsolata.
Szeredás Emerenc köztiszteletnek örvendő magányos idős asszony, aki házfelügyelői beosztása mellett mindenféle házimunkát elvállal a környék lakóitól. A furcsaság az, hogy nem munkaadói alkalmazzák őt, hanem saját kritériumai szerint ő alkalmazza munkaadóit. Szabó Magda így ismerkedik meg titokzatos házvezetőnőjével, aki az első hónapokban sok kényelmetlen és kínos percet okoz számára. Emerenc közönye és értetlensége szép lassan átalakul ragaszkodássá, szeretetté, anyai gondoskodássá. Kinyílik az ajtó értelmiségi és kétkezi munkás között, kölcsönösen kitárulkoznak egymásnak. Mindeközben fény derül Emerenc életének apró kis titkaira, egy dolog azonban az írónő számára is tabu marad: ő sem léphet be semmilyen körülmények között házvezetőnője ajtaján. Viszont ahogy ez az ajtó egy végzetes pillanatban mindenki előtt feltárul, a két egymásra talált személy lelki köteléke húsz év után menthetetlenül megsérül. A sértettségre, dacra, makacsságra többé már nincs ellenszer.
E különös kapcsolat kivirágzása és haldoklása mellett a szerző hiteles képet ábrázol a második világháború előtti és utáni Magyarország mikrotársadalmáról, az önzetlen és nemzeti hovatartozástól független segítőkészségről, helytállásról, szenvedélyről és hálátlanságról.
Az ajtó személyes hangvételű, gördülékeny stílusú írás, amelyben a mitikus alakká növesztett házvezetőnő emberi nagyságával és tisztaságával lényegesen kiemelkedik környezetéből.
Szabó Magda saját bevallása szerint egyfajta gyónásként és tartozásként írta meg a regényt: „Halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam.”
Szabó Magda: Az ajtó. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése